9. fejezet - Csapda

A napok lassan teltek La Push partjain járőrözve. Jake nagy nehezen belement, hogy én is segíthessek nekik. Azzal a két feltétellel, hogy amint megjelenik, a vámpír elhúzom a csíkot és, hogy végig mellette maradok az őrködésnél.
Nem értettem miért kell ez a nagy felhajtás. Oké, elismerem jó fej, hogy meg akar védeni, de ez azért mégiscsak túlzás. Hiszen az erő még mindig a mi oldalunkon volt.
Viszont voltak jó oldalai is a dolognak. Végül is kettesben voltunk a parton és egymás táraságán – na meg persze a vámpíron – kívül nem kellett másra koncentrálnunk. Mivel Jake másodpercek alatt át tudott változni és nekem elég éles érzékeim voltak, így emberi alakban sétált mellettem La Push sziklái között járható ösvényen. Most nem térhetett ki a válasz elől, időnk pedig volt, mint a tenger, hát gondoltam most vagy soha.
- Kérdezhetek valamit? – fordultam hozzá
- Persze
- Oké, de válaszolj őszintén.
- Hú, ez nem hangzik valami jól – mondta mosolyogva
- Szóval? – vártam, mert már megint kezdte a terelést
- Rendben. Becsszó. – esküre emelte a kezét – csak az igazat.
- Arra vagyok kíváncsi miért nem mondtátok el nekem, miért nem beszélt soha senki a dologról közted és anyu között?
- Komolyan ezen rágódsz még mindig? - kérdezte hitetlenkedve
- Csak tudni szeretném, miért kerülöd annyira a témát.
Hallgatott. Már felértünk az erdőhöz. Nem hallatszott a hullámok hangja, sem a szél süvítése. Nem volt más csak a nagy csend. Azt hittem már nem is fog válaszolni, amikor végre megszólalt.
- Ez nem tartozik a legjobb sztorik közé és egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy nem fogsz megint kiakadni.
- Jó, kiakadtam, de hogy is ne tettem volna mikor teljesen lesokkolt a tény, hogy a barátom volt nője nem más, mint az én drágalátos anyám? Még csodálkozol?
- Nem és épp ezért nem beszél róla senki.. meg azért is mert már semmi jelentősége nincs. Túlléptünk rajta és már belátjuk, hogy ez volt életünk legjobb döntése. Miért beszélnénk a múltról, mikor a jelen sokkal szebb? – nézett rám a leg elbűvölőbb mosolyával
Hm... Ügyes próbálkozás, de ez most nem jön be.
- Én tudni szeretném- makacskodtam
- Jól van. – adta meg magát- Mi érdekel pontosan?
- Ti ugye barátok voltatok emberként. Hogy lett ebből szerelem? Mikor tudta meg, hogy ő is szeret? És miért épp aput választotta?
- Igen, azok voltunk. Ez egy nagyon hosszú történet.
- De időnk ugye bár van bőven…
- Összefoglalom a nagy lényeget.
És végre halhattam élete minden egyes mozzanatáról, amiben én még nem szerepeltem. Mesélt nekem arról, hogy miért hagyta el apu anyut, hogy mennyire szenvedett azután. Az érzéseiről, amiket anyu nem viszonzott. Apu olaszországi megmentéséről. A vörös hajú vámpírnő, Viktória bosszújáról, hogy miként játszotta ki őket. És végül a nagy szakításról, majd az én születésemről.
Még beszélt a kezdett beesteledni. Észre sem vettük, hogy elszaladt az idő.
- Mintha nem is az én szüleim története lenne.
- Igazából teljesen nem is az. Már úgy értem, hogy az édesanyád akkor még ember volt és nem tartoztak össze ennyire. Onnan, hogy Bella vámpír lett megkezdődött az „Örökkön örökké” . Ők a ritka kivételei a „Még a halál el nem választ!” jelentésének.
- Ezért mondtam, hogy semmi okod a féltékenységre. Te félig ember vagy, így nincs gond, de egy vámpír és egy vérfarkas… - elharapta a mondatot. A közeli fákat kémlelte.
- Mi az? – kérdeztem dermedten
- Érzed? – suttogta
Beleszagoltam a levegőbe. Éreztem Jaket, a tengert, az eső áztatta fa illatát és még valamit. Volt egy illat, ami nem illett bele a környezetbe. Egy finom, édes illat.
- Vámpír! – kiáltottam
- Menj! – szólt Jake a part felé lökve és hirtelen kirobbant a nagy barna farkas bundája, majd futásnak eredt.
Fél másodpercem volt eldönteni, hogy engedelmeskedjek, vagy sem. Tudtam, hogy megvan az esélye, hogy a lény erősebb Jakenél, de talán én beszélhetnék volna vele és az egész harc nélkül is végződhetne.
Utána futottam. A fák sebesen száguldottak el mellettem. A szél élesen fütyült a fülembe, nem hallottam a léptek zaját sem. Ha nem lett volna olyan jó szaglásom, már rég eltévedtem volna. Nem tartott sokáig, még megpillantottam az előttem süvítő farkast, de a vámpír még mindig sehol sem volt. Üldöztük erdőkön, hegyeken, pusztákon át és már kezdtük azt hinni, hogy rossz nyomon járunk, amikor hirtelen megláttuk. Tőlünk kábé 200 méterre épp egy folyót ugrott át. A férfi magas volt, kecses, mint minden magunk fajta. Sötétbarna, tüskeként meredező haját még a szél sem kócolta össze. Nem viselt cipőt, de jobban nem tudtam megnézni. Az arcát egyetlen egyszer sem fordította felénk, mintha nem is érdekelné igazán, hogy üldözzük. Mintha mindez nem lenne más csak egy játék és a végeztével barátként elválnánk. Egyszer sem próbált meg kitérni, mindig csak annyi távolságot tartott, hogy el ne kaphassuk. Végig igyekezett a part közelében maradni. Hirtelen több emlék jutott az eszembe. A vörös vámpír története villant be, ahogy az orruknál fogva vezette a vérfarkasokat. Aztán amit egyik reggel Jake mesélt az ágyban a vámpírról, aki nem messze tőlünk átlépte a határvonalat és Charlie beszámolója a La Pushtól pár mérföldre történ gyilkosságról. Mi van, ha nem is a menekülés a célja? Hiszen egyáltalán nem úgy viselkedik. Olyan mintha…
Élesen elfordultam és egy nagy lökéssel a közeli fának taszítottam Jaket, aki egy nagy puffanás kíséretében a földre hullott. Szemében az értetlenség és a harag villámai tükröződtek. Dühösen morgott és megpróbált elindulni. Minden erőmmel azon voltam, hogy visszatartsam, de erősebb volt nálam.
- Ne, várj! Ez egy csapda! –kiáltottam rá
Megtorpant, amitől én nagy lendülettel a hátamra estem. Nehéz volt kiolvasni farkas tekintetéből bármit is, de alighanem őrültnek nézhetett.
- Menjünk innen, kérlek! Tudom, mit beszélek ez nem egy hajsza, hanem egy csapda.
Nem vett rólam tudomást. Felállt és megpróbált újra elindulni, de útját álltam.
- Kérlek, bízz bennem!- könyörögtem
Láttam, hogy érvek nélkül itt semmire sem megyek, hát meg kellett őt győznöm a lehető leggyorsabban.
- Figyelj rám! Emlékszel még arra, amit az érkezésem utáni reggel meséltél?- bólintott – Azt mondtad, a vámpír nem messze tőlünk a partnál próbált meg átjutni a védelmen. Aztán Charlie azt állította, hogy a legutóbbi gyilkosság La Pushtól nem messze történt. És most, végig a part mellett szaladtunk bármikor elmenekülhetett volna, hiszen csak rám kell nézni, hogy lássa, nem birok el vele egyedül. Azt akarta, hogy kövessük. Egyetlen vámpír sem olyan bolond, hogy ne lássa, túlerőben vagytok. Már rég nem lenne itt, ha nem akarna valamit. Mondjuk minket, vagy valamelyikünket.
Még jó, hogy nem volt szükségem levegőre, mert már biztos, hogy elkékültem volna, de hatásos volt.
Jake elgondolkodott, majd futásnak indult, de az ellenkező irányba. Követtem. Beértünk La Push kis viskói közé. Jakobék háza felé vettük az irányt. A farkas az ajtóhoz szaladt és megállt. Én is odaértem, majd szélesre tártam. Bent aztán visszaalakulhatott és megindult a ruhásszekrény felé.
- Ha igazad is van – kezdte, ügyelve, hogy elég erősen megnyomja a HA szócskát – akkor sem értem. Miért kellene neki bármelyikünk is?
- Fogalmam sincs – ismertem be, de aztán eszembe jutott valami – Seth!
- Mi van vele? – fordult felém
- Emlékezz csak vissza! Seth eltűnése előtt Paul érezte az egyik ösvényen ugyan ezt a szagot. Mi van ha Seth nem csak elkóborolt? Mi van h ő és a társai vitték el?
- Ha Seth átalakul ott lettünk volna percek alatt.
- Talán nem volt rá ideje. Nem tudom miért, de úgy tűnik, a vérfarkasokra utazik.
- Sam és a többiek ide tartanak. Hallották az elméleted. Érdekelni fogja őket ez is. Honnan veszed, hogy többen lehetnek? Őt is megéreztük, akkor a többieket is kellett volna.
- Nem, ha elég távol maradnak tőletek. Egyedül nem bírt volna el Sethtel.
- Az sem biztos, hogy köze van hozzá.
Ekkor a táskámban megcsörrent a telefon.
- Anyu az. – olvastam hangosan – szia, anya
- Szia, mi újság?
- Nem fogod elhinni mi történt ma – azzal elmeséltem a mai napunkat, ügyelve, nehogy kihagyjam valamelyik fontos részletet.
- Nem rossz gondolat, de attól tartok nem Jaket akarják, sőt, nem is a vérfarkasokat… Hanem téged. – mondta döbbenten, mintha a szavak nem is az ő száját hagyták volna el. – Pont ezért hívtalak. Történt valami és haza kell jönnöd. Ne ijedj meg, de hozz magaddal valakit. Kérdd meg Jaket. Ha igazam van, a vámpír utánad jön.